Az Arunácsala Dél-Indiában található, a dravidák, azon belül is főként tamilok lakta Tamil Nádu államban, mintegy kétszáz km-re délnyugatra Madrásztól, és 100 km-re nyugatra az Indiai-óceántól. A Hegy szanszkrit neve Arunácsala (szó szerint Vörös Hegy), míg a tamil neve Annámalai, a tamil tiru szó pedig szentet jelent (Tiruvannámalai a város neve is, amely a Hegy lábánál épült).
Annak ellenére, hogy csak mintegy kilencszáz méter magas, uralja a vidéket, kiemelkedik a többé-kevésbé sík tájból.
Tiruvannámalai, Tamil Nádu, India
Hogy a Hegy neve hogyan értelmezhető még, az Srí Ramana Maharsi egyik verséből is kiderül, mely némileg szabad fordításban így hangzik:
Az „A”, „Ru”, „Na” a Végső Valóság három jellemzőjét,
A Létezést, a Tudatosságot és az Üdvösséget (Szat-csit-ánanda) jelöli,
Vagy a legfőbb Önvalót (Átmant), az egyéni lelket
És egyesülésüket, az Abszolút Egyet,
Ahogy ezt a nagy „Te Az vagy” (Tat tvam aszi) aforizma kifejezi.
Ez már maga az advaita központi tanítása.
Földtörténeti korát tekintve az Arunácsala rendkívül régi, egyes feltételezések szerint a kontinensek vándorlása előtti időkből való. A 70-es években egy geológusokból álló csoport megvizsgálta az Arunácsalát és környékét, és azt találták, hogy az itt található kőzetek 3000-3500 millió évesek. Ez azért nagyon érdekes, mert a világ híres magashegységei, az Alpok, a Sziklás-hegység, az Andok, az Appalache-hegység mind sokkal fiatalabbak ennél, és még maguk a Himalájában található szent helyek, de a Mount Everest vagy a Kailász sem idősebbek 50 millió évesnél.
Igazából persze nem ezért érdekes számunkra a Hegy, sokkal inkább azért, mert nem csupán az istenek lakhelyének tartják (mint például a Kailászát Siva lakhelyének), hanem magának Sivának, vagyis Istennek.