Sri Ramana Maharshi: Abszolút tudatosság
Reiki Alapítvány, Budapest, 1998.
Második, bővített, javított kiadás: Srí Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság
Filosz, Budapest, 2003.
(A név átírásában található különbséget az okozza, hogy könyveinkben először angolos, majd pedig, a könnyebb olvashatóság érdekében, magyaros átírást alkalmaztunk.)
Részletek a könyvből
A valóság egyetlen egy, s ez az Önvaló.[…] A bölcs számára a valóság mértéke maga a realitás. A tiszta tudatosság eme valósága természetéből adódóan örök, s ennélfogva egyaránt fennmarad az úgynevezett ébrenlétben, álomban és alvásban. Annak számára, aki egy a valósággal, nem létezik sem az elme, sem annak három állapota, és ebből adódóan sem befelé, sem kifelé fordulás. Az övé az örök ébrenlét állapota, mivel ráébredt az örök Önvalóra. Az övé az örök álom állapota, mivel számára a világ nem értékesebb egy ismétlődően előforduló álomjelenségnél. Az övé az örök alvás állapota, mivel a „test vagyok” tudatosságától minden időben mentes.
A valóság az, ami „létezik”. Akként „van”, amint „van”.
Ha felszámoljuk a tudatlanságot a tárgyakról való tudással együtt, akkor a puszta tudatosság marad, a valóság, mely egyedül az Önvaló. Az abszolút eme valós formájában, amely túláradó Én-tudat, a legcsekélyebb tudatlanság sem lelhető fel.
A valóság egyszerűen az ego elvesztése. Semmisítsd meg az egót azáltal, hogy felkutatod mibenlétét! Minthogy nem létezik önállóan, automatikusan elenyészik majd, s a valóság önmagától felragyog. Nincs ennél nagyobb rejtély: valóságként a valóság elnyerésére törekszünk. Úgy véljük, létezik valami, ami elrejti valóságunkat, s hogy azt fel kell számolnunk, mielőtt a valóságot elérnénk. Ez nevetséges. Felvirrad majd a nap, amikor te magad kacagod ki múltbéli erőfeszítéseidet. Ami azon a napon ott lesz, itt és most is megtalálható.
A valóságot csupán megtapasztalni lehet, nem megmagyarázható, nem ragadható meg a világ hálójával.
A valóságnak mindig valósnak kell lennie. Nem rendelkezik nevekkel vagy formával, hanem ezek alapját alkotja. Önmaga, korlátlanként, minden korlát alapja. Semmilyen módon nem megköthető, minden valótlanság alapjául szolgál. Lévén önmaga valós, ő az, ami létezik. Akként van, amint van. Meghaladja a beszédet, s túl van az olyan szavakon, mint „lét” vagy „nemlét”.
Az Önvaló az elsődleges valóság. Egyedül az Önvaló a realitás, így hát maradj mindig abban! A valóság ennélfogva létként, tudatosságként ismert. Az a tiszta létezés, az az Önvaló. Egyedül az egyetlen Önvaló, az egyedüli valóság létezik örökké.
A valóság lét és tudatosság is egyben. Aki azt ismeri, az akként él a szívben, meghaladva a gondolatot.
Amíg el nem éred a bölcsesség állapotát, és ily módon fel nem ébredsz ebből a káprázatból, szolgálnod kell a társadalmat azáltal, hogy enyhíted a szenvedést, bárhol is látod. Ám még akkor is, amint említettük, az ego nélkül kell tenned ezt, azaz az „én vagyok a cselekvő” érzete nélkül. Érezd azt: „Szerszám vagyok az Úr kezében.” Hasonlóképpen, az ember ne legyen öntelt és ne képzelje azt: „Egy alattam álló emberen segítek. Szüksége van erre, s én olyan helyzetben vagyok, hogy segíthetek. Én felsőbbrendű vagyok, ő alávalóbb nálam.” Oly módon kell segítened azt az embert, mintha Istent imádnád benne. Minden ilyesfajta szolgálat csupán érted, az Önvalóért történik, nem másvalakiért. Senki máson nem segítesz, kizárólag önmagadon.