A kettősség nélküli tudás lámpása. Advaita bódha dípiká
Filosz, Budapest, 2012
A kettősség nélküli tudás lámpása kitűnő, tömör és világos összefoglalása annak, hogyan szabadulhat ki az ember a léforgatagból. Érthetően kifejti az egyik legnagyobb hatású indiai bölcselet, az advaita védánta alapigazságait, és olyan előzményekre támaszkodik, mint Sankarácsárja és Vidjáranja művei vagy a Jóga-Vászistha. A párbeszédes formában íródott műben az igazság keresője számos kérdést tesz fel a létezés, Isten, a világ és az ember természetét illetően, mestere pedig kimerítően megválaszolja ezeket. E kérdések mit sem veszítettek időszerűségükből, a válaszok érvényességéről pedig sokat elárul, hogy A kettősség nélküli tudás lámpása egyike azon kevés írásoknak, amelyet a 20. század egyik legnagyobb indiai bölcse, Srí Ramana Maharsi is nagy becsben tartott.
Részletek a könyvből:
„Tanítvány: Megmart a létforgatag kegyetlen kígyója, s most szédülök és szenvedek. Mester, kérlek, ments meg ettől a lángoló pokoltól, és mondd el, hogyan lehetek szabad!
Mester: Jól szóltál, fiam! Értelmes vagy, és fegyelmezett. Nincs szükség rá, hogy bizonyítsd rátermettségedet, mielőtt tanítvány lennél. Szavaid tisztán mutatják, hogy megfelelsz. Most pedig figyelj, gyermekem!…”„Tanítvány: Mi létezik?
Mester: Csak a kezdet, vég és kettősség nélküli, kötelékektől örökké mentes, mindig szabad, tiszta, éber, egyedüli, legfőbb üdvösség-tudatosság… A szent iratok is alátámasztják, hogy egyedül a kettősség nélküli Brahman a végső igazság: „Semmi sem teremtetett vagy pusztult el; nincs fogság vagy megszabadulás; senki sem fogoly, és senki sem vágyik a megszabadulásra; nincs törekvő, nincs gyakorló, és nincs megszabadult. Ez a végső igazság.”