Srí H. V. L. Púndzsa: Az igazság oroszlánja. Egy advaita mester feljegyzései
Filosz, Budapest, 2005.
Egyre többen jutnak arra a felismerésre, hogy saját nyugalmunk és világunk békessége nem mástól függ, mint elménk békességétől. Ebben a több szempontból is rendkívüli könyvben finom részleteket találhatunk a meditációról és a jóga végcéljáról: az elmeműködés megszüntetéséről, meghaladásáról. Tanítása és naplója által egy olyan indiai tanító belső tapasztalataiba pillanthatunk bele, akit sokan a századvég legnagyobb hatású mesterének tartanak, és aki élete végéig fáradhatatlanul igyekezett megosztani az őt felkeresőkkel az általa felismert igazságot.
„Vajon az igazság, amit keresel, távol van-e tőled bármikor? Ha igen, akkor talán keresned kell, meg kell nézned, hol veszítetted el. De ha sohasem volt távol, akkor milyen erőfeszítés szükséges a megtalálásához? Vajon ez az igazság valaha is távol volt, különálló volt tőled? Nem. Azért teszel erőfeszítést az igazság elérésére, mert úgy hiszed, hogy az olyasvalami, ami még nem a tiéd. Mindössze annyit kell tenned, hogy elengeded ezt az elképzelést, hiszen az igazság mindig jelen van, s arra vár, hogy felismerd, és tudomásul vedd a létezését.”
Srí H. V. L. Púndzsa (Pápádzsí, angolosan Papaji) 1910-ben született, és 1997-ben hunyt el. Srí Ramana Maharsi, a csendes dél-indiai bölcs tanítványaként a nem-kettősség hagyományát képviselte, melynek központi tanítása az egyéni lélek és a világlélek azonossága. Az advaita védánta szerint egyedül a világ alapjául szolgáló Végső Valóság (Brahman) létezik, az ego és a világ pedig valótlan.