A Maharsi a felébredést az Ön-kutatás önkéntelen folyamata révén érte el, emberi formát öltött guru segítsége nélkül. Amikor ifjúként – de már bölcsként – elhagyta otthonát, az Arunácsala úgy vonzotta magához, mint egy hatalmas mágnes. Az Arunácsalát tekintette gurujának, és himnuszokat írt Hozzá, a Guruhoz, a megnyilvánult Istenhez, az Abszolúthoz.
Sokszor feltették neki a kérdést azzal a paradoxonnal kapcsolatban, hogy ha az Arunácsala a minden formát meghaladó Önvaló, amely ott ragyog mindenki szívében, akkor hogyan lehet, hogy egy Hegy alakját öltötte, és ő, Srí Ramana, a nemkettősség hirdetője, hogyan tekinthet egy Hegyet tulajdonképpen Istennek.
Bhagaván jól tudta, hogy az emberi elmének, amely mindig a formákhoz vonzódik, fontos és szükséges a forma. Bhagaván tehát azt szokta válaszolni ezekre a kérdésekre, hogy amíg az ember a testével azonosítja magát, addig ugyanannyira igaz, hogy ez a Hegy Isten. Sőt, mivel mi a testünkkel azonosítjuk az énünket, Siva, a Legfőbb Valóság irántunk érzett végtelen együttérzésében azonosult az Arunácsalával, hogy azt megláthassuk, gondolhassunk rá, és útmutatást kaphassunk tőle. Ez a guru jelenségének is felfoghatatlan rejtélye.
Pradaksina
Mivel a hagyomány úgy tartja, hogy a Hegy Siva, vagyis Isten maga, a hindu tradíció szerint a tisztelet jeleként körbejárják az óra járásával egyező irányban, azaz úgy, hogy a Hegy mindig jobb kéz felé essen. A kb. tizenhárom km hosszú út megtétele spirituális gyakorlat is egyben, amely napjainkban egyre népszerűbb, különösen telihold idején, amikor, mint már említettük, százezrek végzik el egyfajta zarándoklatként. Srí Ramana Maharsi szintén igen hatékony szellemi gyakorlatnak tartotta a pradaksinát, és maga is számtalanszor körbejárta a Hegyet. Kijelentette, hogy még az sem feltétlenül számít, hogy valaki hisz-e benne, mint ahogy a tűz is megéget mindenkit, aki hozzáér, függetlenül attól, hogy hisz-e benne, vagy nem.
Álljon itt egy példa a giripradaksinának, vagyis a Hegy körbejárásának erőteljes voltára.
Amikor Muruganár, Bhagaván egyik követője nem sokkal érkezése után feltette neki a kérdést, hogy milyen jótékony hatásai vannak a Hegy körbejárásának, Bhagaván arra kérte, hogy először menjen, járja körbe a Hegyet, majd jöjjön vissza hozzá.
Muruganár így is tett, majd beszámolt róla, hogy nem sokkal indulása után váratlan és addig nem tapasztalt élményben volt része: elveszítette a testtudatosságát, és csak körülbelül a félút tájékán nyerte vissza.
Bhagaván mosolyogva kérdezte: „Most már érted [a pradaksina jelentőségét]?”
A Hegy további misztikus oldalai
Számos különös történetet mesélnek a Hegyről, következzen ezekből egy:
1936 tájékán az volt a szabály a Ramanásramamban, hogy nők nem maradhattak az ásram területén este hat óra után. Tiltakozásképpen egy francia hölgy, Szudzsáta Szén felment a Hegy tetejére, és ott maradt egész éjjel. Szorongása közepette az Arunácsalához imádkozott, hogy segítsen neki. Ekkor azt érezte, hogy egy misztikus erő lágyan bevezeti a Hegy belsejébe. Később elmesélte, hogy az egész kozmoszt látta a Hegy belsejében. Az emberek akkoriban nem adtak hitelt a szavainak, pedig ez az élmény másokkal is megesett. 1970-ben egy S. N. Tandon nevű követő egy egész éjszakát töltött a Hegy tetején, és ő is arról számolt be, hogy bekerült a Hegybe, és csodálatos dolgokat látott. Szavai teljesen egybecsengtek Szudzsáta szavaival. Sőt, magának Srí Ramana Maharsinak is voltak hasonló látomásai.
1936-ban Paul Brunton a következő kérdéseket tette fel Srí Bhagavánnak a Heggyel kapcsolatban:
B. Üreges belül a Hegy?
M. A puránák szerint igen. Kijelentik, hogy a Szív egy üreg, s ha behatolunk a Szívbe, nagy fényességet találunk ott. Ehhez hasonlóan a Hegy is fényből áll. A barlangokat és a többit a fény fedi el.
B. Vannak belül barlangok?
M. Látomásokban láttam barlangokat, városokat utcákkal és hasonlókat – az egész világot láttam benne.
B. Vannak benne sziddhák [tökéletességre jutott lények] is?
M. Állítólag minden sziddha őbenne van.
B. Csak sziddhák vannak, vagy mások is?
M. Minden éppen úgy van, mint ebben a világban.
B. Azt mondják, hogy a sziddhák a Himalájában élnek.
M. A Kailásza a Himaláján van, az Siva lakhelye. Ez a Hegy azonban Siva maga. Lakhelyének minden tartozéka vele kell hogy legyen ott, ahol ő maga van.
B. Bhagaván elhiszi, hogy a Hegy üreges, és az ehhez hasonlókat?
M. Minden az egyén szemléletmódjától függ. Te magad is láttál látomásokban remetelakokat a Hegyen. Leírtad őket a könyvedben.
B. Igen. Azok a Hegy felszínén voltak, a látomás pedig bennem.
M. Pontosan így van. Minden önmagunkban található. Ahhoz, hogy lássuk a világot, lennie kell egy szemlélőnek. Az Önvaló nélkül nem létezhetne a világ. Az Önvaló mindent magában foglal. Valójában minden az Önvaló. Az Önvalón kívül nem létezik más.
B. Mi a Hegy rejtélye?
M. Mint ahogy azt az Egyiptom titkai című könyvedben írtad: „A piramis rejtélye az Önvaló rejtélye.” Ugyanígy, a Hegy rejtélye az Önvaló rejtélye.
[Talks 124-125.]
Érdekes az is, hogy Bhagaván egyik látomásában egy hosszú föld alatti folyosót látott az Ádi Annámalai templom és a Nagytemplom között, vagyis egy olyan folyosót, amely összeköti a Hegy két oldalát. Később fel is fedeztek egy bejáratot, amely egy folyosószerű járatba nyílott. Megmutattak neki, és kérdezték, mitévők legyenek, mire ő azt javasolta, hogy haladéktalanul zárják le.